Hajrá, Hazai !

Sajtó - Írások rólunk, sajtóközlemények | Írások rólunk

HetedHéthatár - 1998. január 9.

MÁK-unk van!
Akkor tehát: Hajrá, Hazai!

Azért van mákunk - vagyis szerencsénk,- mert van MÁK-unk, azaz létezik a Magyar Áruk Klubja. Az egyesület egy lelkes pécsi fiatalember, Weinreich László kezdeményezésére alakult meg azzal a céllal, hogy társadalmi méretekben tudatosítsa a reformkori elődeink által már felismert törvényszerűséget: magyar termék vásárlásával hosszú távon támogathatjuk a hazai gazdaság fejlődését, új munkahelyek létrejöttét. Az egyesület nem tétlenkedett: mint azt minapi sajtótájékoztatójukon az elnök bejelentette, sikerrel zárult a piacképes magyar áruk megjelölésére, illetve azok vásárlásának ösztönzésére indított "Hajrá, Hazai!" elnevezésű piacvédelmi akciósorozatunk. A kampány célja az volt, hogy széles körű nyilvánosságot teremtsen a fenti gondolatoknak, és ismertté tegye a keresett hazai termékek megkülönböztető logóját, melyet olvasóink többsége valószínűleg ismer már a televízióból. A piros-fehér-zöld négyzetről van szó, melynek jobb alsó sarkában hazánk nemzetközi betűjele, a H látható. Azt szeretnénk elérni, hogy ez a logo legyen a magyar termékek országosan - később pedig akár világszerte - használt megkülönböztető védjegye. Hasonló példáért nem is kell túl messzire mennünk: nyugati szomszédunk piros-fehér-piros A betűje a magyar üzletekben is kapható számos osztrák termék csomagolásán feltűnik.

- Kossuth és Széchenyi honi iparfejlesztési elképzelései másfél évszázad múltán is érvényesek - állítja Weinreich László -, még akkor is, ha eleink kezdeményezése, a magukat hazai termékek vásárlására kötelező tagokból alakult Védegylet, a lelkesedés lankadtával néhány éven belül látszólag kudarcot vallott. A múlt század végétől változó lendülettel és erővel újra meg újra jelentkeztek a hazai cikkek vásárlására buzdító törekvések, mert mindannyiszor ismét nyilvánvaló lett, hogy a gazdaság egyik elsődleges hajtóereje a hazai fizetőképes kereslet, melynek megerősítéséhez új munkahelyekre, azaz hazai termelésre, illetve szolgáltatásra van szükség.

Weinreich László azon kevesek egyike, aki nemcsak a morgolódáshoz való joggal, hanem a gazdasági törvények biztosította joggal is élt, és egyesületet alapított Széchenyi gondolatainak szellemében. A legnagyobb magyar ugyanis azt írta: "Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen!" E nagyszerű gondolat öltött testet a Magyar Áruk Klubjában, amelyet ma már országszerte ismernek, honlapja - vagy akinek úgy jobban tetszik, home page-e - olvasható már az interneten is a http://www.hazai.hu címen, s aki az iránt érdeklődik, miként kapcsolódhatna be az országos mozgalomba, immár zöld számon, ingyenesen hívhatja a 80/257-300-at, az első hazai piacvédelemmel foglalkozó egyesületet, melynek számítógépes e-mail címe is van: hajra@hazai.hu

A MÁK felhívására indult "Hajrá, Hazai!" akciót 1997-ben több mint hetven médiahely segítette, csaknem félszáz cég pedig anyagi és erkölcsi támogatásával járult hozzá sikeréhez. Erőfeszítéseik eredményeként kapott nyilvánosságot egy első olvasásra különösnek tűnő adat, mely szerint a megkérdezett vásárlók csaknem hatvan százaléka fontosnak tartja, hogy inkább magyar árut vegyen, ám a választáskor csak alig több mint egyharmaduk vesz hazait, egyötödük esetenként dönt csak, hogy a magyar vagy a külföldi terméket részesítse-e előnyben. Ezért tartja kulcskérdésnek a MÁK az egységes termékvédjegyet, mely első pillantásra megkülönbözteti a hazait a külfölditől, anélkül, hogy a vevőnek végig kellene böngésznie az árucímkét, melyből vagy kiderül vagy nem, hogy hol is állították elő.

Fontos kérdés persze, hogy globalizálódó világunkban mi tekinthető hazai árucikknek. Mint minden nehéznek tűnő problémára, erre is pofonegyszerű a válasz: amelynek alapanyaga vagy az előállításához szükséges munka többsége magyar, bízvást nevezhető hazai terméknek. Az 1995. november 7-8-án megtartott Nemzeti Termék, Nemzeti Szolgáltatás Konferencia részleteiben is kidolgozta a nemzetközi előírásokkal összhangban álló követelményrendszert. Eszerint magyar termék mindaz, melyet teljes egészében Magyarországon termeltek ki, termesztettek, tenyésztettek vagy állítottak elő, továbbá amelynek előállításához felhasznált import anyagot, termékek vagy szolgáltatások aránya nem haladja meg a gyártelepi ár 49 százalékát. Magyar szolgáltatónak minősül az a társaság, társadalmi szervezet vagy magánszemély, amely/aki legalább kilencven százalékban magyar állampolgárokat foglalkoztat. Magyar gyártónak tekinthető az a társaság, vállalkozás, szervezet, alapítvány, amelyet a magyar törvényekkel összhangban alapítottak, magyar cégbíróság jegyezte be, s központja vagy fő üzleti helye hazánk területén van.

Felvetődhet olvasóinkban is a kérdés: van-e értelme az Európai Unióhoz való csatlakozás kapujában álló országban a hazai termék védelmét célzó erőfeszítéseknek, s nem ellentétesek-e azok az EU-normákkal. Megnyugtató választ ad erre az EU-tagországok gyakorlata, melyekben mindenütt nagy súlyt helyeznek a nemzeti marketingre, melynek célja saját gazdaságuk versenyképességének és exportjának növelése. S e törekvés legfőbb nyertesei maguk a vásárlók, hiszen mindez a minőség javulásához és a versenyképes - azaz olcsóbb - árak kialakulásához vezet. - KÁÓ -

vissza lap tetejére