Hajrá, Hazai !

Sajtó - Írások rólunk, sajtóközlemények | Írások rólunk

Packaging 2001/15.

Gőzkalapácstól a
Mikroprocesszorig

Piacvédelem a reformkortól napjainkig

Mióta létezik önálló magyar ipar, a gyártók, majd később a forgalmazást segítő kis- és nagykereskedők azon munkálkodnak, hogy minél szélesebb körben ösztönözzék a hazai árucikkek fogyasztását. Eleinte csupán a haszonszerzés motiválta törekvéseiket, de hamarosan felbukkant és elterjedt a tudatos piacvédelem eszméje. Alábbi írásunk az idea megjelenését és az azt követő mozgalmakat kíséri figyelemmel a XIX. századtól egészen az ezredfordulóig. Korunk iparának fejlett technológiáját látva nehéz elhinni, hogy 200 éve még gyakorlatilag nem létezett magyar ipar. Az ipari forradalom első jelei a XIX. század elején tapasztalhatók nálunk, s a történészek csak fél évszázaddal későbbre teszik kiteljesedését. Bárszámunkra a magyar ipari forradalom nagy jelentőséggel bír, mégsem hasonlítható például az angol iparban bekövetkezett előretöréshez. Magyarország ugyanis a Habsburg-birodalom tagjaként részt vett a hagyományos munkamegosztásban, az iparilag fejlettebb osztrák-cseh tartományok mellett nálunk az agrárium kapott jelentős szerepet. Ezért elsősorban az élelmiszeripar - szeszgyártás, malomipar - fejlődött, valamint a közlekedés szükségleteit szolgáló szénbányászat, vas- és gépipar. A könnyűipar lemaradt, hiszen nem versenyezhetett az osztrák és cseh textilgyárakkal. Ráadásul az ipar fejlesztéseit ekkor még elsősorban osztrák tőkéből finanszírozták.

Eszme és ipar

A reformkor gyökeres változásokat hozott a magyar politikai és gazdasági életben egyaránt. A feudális értékrenddel szemben a szabad vállalkozáson nyugvó polgári modell megvalósítása lett a cél. A folyamat kibontakozását felgyorsította, hogy az akkori társadalmi elit, a nemesség haladó szellemű tagjai piacorientáltan kezdtek gondolkodni. A nagy egyéniségek között is a "legnagyobb magyar", Széchenyi óriási hatást gyakorolt kortársaira. Elméleti (Hitel, Világ, Stádium) és gyakorlati munkásságának középpontjában az ország belső gazdasági erősödése állt. Foglalkozott többek között a folyamszabályozással, a Duna hajózhatóvá tételével, a közlekedés kiépítésével; az ő kezdeményezésére és támogatásával jött létre a Magyar Tudományos Akadémia, számos klub, A Nemzeti Kaszinó, illetve a lóverseny. Az új eszmei áramlatok s bővülő belső piacunk az 1840-es felgyorsították a magyar ipar fejlődését. Az élelmiszeriparral szemben egyre nagyobb teret hódított a vas-, gép- és szerszámgyártás. 1841-benmár 74 vashámor működött az országban! A gőzkalapácsok és hengerművek megsokszorozták az ipar teljesítményét, a korábbinál jóval hatékonyabban állítottak elő mezőgazdasági eszközöket, élelmiszer- és textilipari gépeket. Az ipar és a kereskedelem fellendülésére jellemző, hogy 1848-ig 178 km hosszúságú vasútvonal épült hazánkban.

Védegylet

Jóllehet, a reformkor haladó szellemű politikusai többnyire minden rendelkezésükre álló eszközzel a magyar érdekeket szolgálták, lehetőségeik erősen korlátozottak voltak. A központi hatalom a gazdaságpolitika (pl. a vámügyek) alakításába és irányításába még a magyar országgyűlésnek sem engedett beleszólást. A reformellenzéknek nem maradt más választása, mint hogy társadalmi szervezkedéssel támogassa a fejlődő hazai ipart. Először megyei szinten - Tolnában - a Perczel fivérek kezdeményezték egy ún. "védegylet" megalapítását, melynek tagjai kötelezték magukat, hogy 6 évig csak hazai fogyasztási cikkeket vásárolnak. Akciójuk országos méretűvé szélesedett. 1844. október 6-án Pozsonyban tartották az első, széles társadalmi rétegek (birtokosok, céhlegények, parasztok, polgárok és munkások) összefogását szorgalmazó Védegylet alapító ülését. Elfogadták azt az alapszabályt, mely szerint a külföldi árut ki kell szorítani a hazai piacról. A kivitelezésnek ma már talán naivnak tűnő módját választották: a tagok becsületszóval kötelezték magukat arra, hogy 6 éven át, 1850 októberéig csak honi mesterekkel dolgoztatnak és magyar árukat vásárolnak. Akkor is, ha a külföldi termék olcsóbb a hazainál. Az egylet elnökévé Batthyány Kázmért, alelnökévé Teleki Lászlót, igazgatójává Kossuthot nevezték ki. A Védegylet közel egy esztendeig virágzott, működése alatt 142 vidéki fiókot nyitott. A mozgalom azonban csupán a textilipar fellendülésére volt kimutatható hatással. A kezdeti lelkesedés hamar elszállt, ezért nem egészen három év múltán maga Kossuth szüntette meg a társaságot. Mi lehetett a kudarc oka? Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a piac alaptörvényei minden korban egyformák. Hosszú távon semmilyen magasabb rendű késztetés nem tudja rávenni az embereket arra, hogy saját személyes, vagy családi, üzleti érdekeiket háttérbe szorítva, ideológiai alapon hozzanak gazdasági természetű döntéseket.

XX. századi iparvédő

Amikor a politikai környezet ismét lehetővé tette a gazdaság fejlődését, a honi termékek vásárlását szorgalmazó mozgalmak újra elterjedtek. A XX. század első évtizedeiben kevésbé propagandisztikus, mint inkább kereskedelmi jellegű kampányokkal bombázták a fogyasztókat. A gyártók és kereskedők természetesen ekkortájt is a magyarság nemzeti érzületére appelláltak, ám a lelkesült felszín mögött valójában inkább a kor "reklámdivatja" sejthető. Különféle buzdító feliratokkal látták el az áruk csomagolását, kiemelten tüntették fel a gyártás helyét. Például a Hungária márkanévvel jelzett cipősdobozra a következő szöveget nyomtatták: "Magyar munkás készítménye, magyar haza reménysége! Magyar pénzért magyar árut végy!" Az ügyes kereskedők még a számolócédulákon is igyekeztek terjeszteni a magyar öntudatot. Az egyiken (1928-ból) például ez olvasható: "Magyar tervet magyar észből, magyar árut magyar kézből! Pártoljuk a magyar mezőgazdaságot!" Az 1930-as évektől kezdődött a Hangya Szövetkezet mozgalmának virágzása. Termékeiket Hangya márkanévvel hozták forgalomba, a csomagolásokra pedig az alábbiakhoz hasonló szlogeneket nyomtak: "Hangya légyfogó tökéletes!", "A Hangya-Keserű: orvosság!", "Hangya irka közkedvelt!". A sok "hangyás" árucikk olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy később ez a kampánysorozat lett az alapja a fogyasztási szövetkezeti boltok (Áfész) hálózatának. Az ötvenes években azután minden a visszájára fordult. Nem a termék, nem az ipar, hanem a politikai célok érdekében végzett, az élet minden területét átszövő propaganda vált igazán fontossá. A sok-sok jelmondatot, a valóságot elhomályosító hazug ábrándokat azonban hamar megelégelte az ország népe. Jobb időkben, az 1960-as évek közepén minisztériumi támogatással jött létre a Kiváló Áruk Fóruma, melyet a legkiválóbb hazai termékek nyerhettek el. Sokan emlékszünk még a csomagolásokon feltüntetett, csigaszerűen befelé "csavarodó" fekete háromszögre. Ezt a jelölést csak az igazán színvonalas gyártmányok dobozain, flakonjain, zacskóin tüntethették föl az előállítók, értékét és hasznosságát növelte, hogy sokáig egyeduralkodó védjel volt a piacon. Több évtized után - végleges eltűnése előtt nem sokkal - a háromszöget nemzeti színekbe öltöztették.

A rendszerváltás után

Gyökeres változásokat hozott1989 a politikában, gazdaságban egyaránt. A piacgazdaság viszonyai valóságos katasztrófaként érték hazai iparunkat. Sok nagy múltú gyár ment végleg tönkre, még többen vegetáltak évekig a csőd szélén. Tőkehiányos gazdaságunk nem tudott versenyezni a beáramló profi tőke világával. Mindezek hatására ismét egyre többen ismerték fel a piacvédelem fontosságát. Ugyanazokkal a célokkal több szervezet lépett a nyilvánosság elé, de az egységes fellépés hiánya miatt egyik sem vált olyan széles körben ismertté és elfogadottá, mint mondjuk korábban a Kiváló Áruk Fóruma. Az utca embere még ma is jobban emlékszik ez utóbbira, s talán nem is hallott még a Társaság a Keleti Piacokért Egyesületről, a Magyar Árukat Támogató Alapról, vagy éppen az 1995-ben alakult Vásárolj Magyarul Termékminősítő és Marketing Egyesületről. Mind közül a legismertebb az alapítványi keretek között működő Hazai Termék, Hazai Munkahely program lett, melynek a magyar trikolorban elhelyezett H+H jelölését mintegy 50 hazai cég használhatja plakátjain, reklámjaiban. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium támogatását a Rendszeresen Ellenőrzött Kiváló Magyar Termék élvezi, amelynek ún. koronás védjegye jelölné a magyar termékek igazolt minőségét a hazai és nemzetközi piacokon. Sajnos, ezen mozgalmak egyike sem átütő erejű, kérdésés tehát hatékonyságuk. Az 1995-ben néhány magánszemély által alapított, pécsi székhelyű Magyar Áruk Klubja Egyesület - amely Hajrá, Hazai! elnevezéssel országos piacvédelmi kampányt hirdetett - magára vállalta az egységes fellépés kereteinek megteremtését. Minden erőfeszítésük ellenére ez a mai napig sem sikerült maradéktalanul.

Esélylatolgató

Kétségtelen, hogy "multikulturális" jelenünkben az ilyen-olyan védjegyeket, piacvédő mozgalmakat elsöpri a reklámok áradata. Még akkor sincs ez másképp, ha megbecsüljük és népszerűsítjük kiváló magyar termékeinket, ha az elismerések piaci értéke jelentős. A fogyasztók igénylik a változatosságot, ugyanakkor a választott minőséghez kapcsolt kedvező árat. Két hasonló áru közül szinte biztosan az olcsóbbat választják, de az is igaz, hogy nem vásárolnak olyan olcsó terméket, amelynek minősége elfogadhatatlan számukra. Kérdésessé vált, hogy egyáltalán mi számít magyar terméknek. S ez nem csoda, hiszen a Magyarországon forgalmazott, itthon előállított áruféleségek gyártása nagyrészt külföldi tulajdonosok kezébe került. A kilencvenes évek közepén egy Budapesten rendezett konferencia résztvevői - a Vásárolj Magyarul mozgalom alapítói, szakmai szervezetek, köztestületek - elfogadták a nemzetközi szabályozással összhangban lévő, a magyar termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó követelményrendszer alapdokumentumát, amely szerint: "magyar termék az, amit teljes egészében Magyarországon termeltek ki, termesztettek, tenyésztettek vagy állítottak elő, és az előállításhoz felhasznált import anyagok, termékek, szolgáltatások aránya nem haladja meg a termelői ár 49 százalékát.""Magyar szolgáltató az a gazdasági társaság, társadalmi szervezet vagy magánszemély, amely/aki minimum 90 százalékban magyar állampolgárokat foglalkoztat, magyar gyártó pedig az a vállalkozás, gazdasági társaság, amelyet Magyarország törvényeivel összhangban hoztak létre, magyarországi cégbíróság bejegyzett, illetve magyar bíróság nyilvántartásba vett, és amelynek irodája, központi igazgatása vagy fő üzleti helye hazánk területén van." Elképzelem a vásárlót, aki az áruházi polc előtt azon töpreng, hogy a magát kellető árucikkben vajon a termelői ár 49%-ánál többe került-e az import alapanyag, vagy a nemzetközi tulajdonú, ám Magyarországon bejegyzett tejfeldolgozó vállalatnak vajon hol lehet a központi igazgatása

"Hajrá, Hazai!"

A magyar termékek nem magyar mivoltuk, hanem kitűnő minőségük és (kategóriájukban) kedvező áruk miatt kell, hogy versenyképesek legyenek a külföldiekkel. Életben maradt hazai gyártóink egy évtized alatt maguk is profikká váltak, a gazdaságban egyeduralkodó a marketingszemlélet. A fogyasztók közül azonban csak az iskolázottabbak, vagy a közgazdaságban jártasabbak látják át az összefüggéseket. Segíteni, támogatni kellene vásárlói döntéseiket pl. a magyar termékek (nem csak a kiválók!) egységes jelölésével. Ha jogszabályban elő lehet írni, például a magyar feliratozást, akkor miért ne lehetne kötelezően, jól láthatóan és valamennyi csomagoláson egyformán feltüntetni a magyar áru védjegyet? Az ellenőrzött, magas minőségű cikkekre pedig rákerülhetne még egy díszesebb, a színvonalra utaló embléma is. A hazai árucikkek piaci fogyasztásának, keresletének fellendítését csak a tudatos vásárlói magatartásra lehet alapozni. Akár széles körű felvilágosító kampányokkal, akár egységes megjelenéssel, tájékoztatással vagy reklámokkal, de mindenképpen fontos lenne megértetni az "átlagos" fogyasztókkal, hogy az ország gazdasági növekedése azon is múlik, mit teszünk a kosarunkba.

Petrik Rita

vissza lap tetejére